traffic-sign-6756_640

A média mindig, mindenütt jelen van az életünkben, és a gyerekeinkében is. A sokféle médium (tv, internet, videójátékok, újságok stb.) és a rengetegféle tartalom természetesen nagy hatást gyakorol a gyerekre, és a szülő jogosan aggódik; olyan hatás ez, amit látszólag nehezen tudunk befolyásolni, függetlenül attól, hogy mennyire tekintjük ijesztőnek vagy károsnak.

A média hatásával kapcsolatos reakció alapvetően kétféle lehet: a káros hatásoktól (elsősorban az erőszakos vagy szexuális tartalmaktól, illetve a manipulatív reklámoktól) való távoltartás módja lehet a tiltás, vagy például az interneten különböző szűrőprogramok használata, vagy a televíziós korhatár-besorolás betartása, komolyan vétele. Aki kizárólag ezekben bízik, az a médiát alapvetően károsnak, veszélyesnek tartja, olyasminek, amitől meg kell védeni a gyerekeket.

„Meg kell szabadulnunk attól a rossz szokásunktól, hogy azon törjük a fejünket, mit művel a média az emberekkel, ehelyett azt a kérdést kell feltennünk magunknak: mit kezdenek az emberek a médiával” (James D. Halloran, 1970)

A másik megközelítés az, amit a médiapedagógia is magáénak vall: célja az, hogy a gyerekek értő, tudatos módon viszonyuljanak a médiához, használják azt. Ebben a gyerekek mindennapjaiban jelen lévő felnőttek, szülők és tanárok nagy segítséget nyújthatnak. Fontos, hogy a felnőttek értő módon viszonyuljanak a gyerekek médiafogyasztási szokásaihoz, az életkori sajátosságoknak megfelelő tartalmak kiválasztásában kompetens módon legyenek jelen. A médiapedagógia abban segíti a szülőket, hogy élhető kompromisszumokat tudjanak kialakítani a gyermek és a család médiahasználatában.

A szülőknek tehát tájékozódnia kell gyermekeik médiafogyasztási szokásairól, és sokat kell beszélgetnie, kérdeznie. Fontos a közös tevékenység, és az, hogy (ezen a területen is) elnyerje gyermeke bizalmát. Ehhez nagyfokú nyitottság és empátia is szükséges.