Nagy Krisztina – Timár János: A kritikai médiaműveltség fejlesztése

Nagy Krisztina: Médiaélmény, médiavalóság, médiahasználat

Robert Ferguson: Demokrácia és médiaműveltség

Babatelevíziózás: Veszély a babák egészségére, fejlődésére és nevel(őd)ésére

Leslie Hadon: A gyerekek és a mobil média

Kim John Payne: Képernyők és gyerekek

Hartai László: Médiaműveltség iskolakeretben

Horváth Beáta: Csoportkultúra, egyéni kultúra és nyilvánosság

Meryl Alper – Rebecca Herr-Stephenson: Transzmédia-játék: médiumokon átívelő műveltség

Michele Garofalo: A Jó, a Rossz, és a Csúf: kritikai médiajártasság tanítása Disney-filmek segítségével

Margreth Lünenborg – Claudia Töpper: A tehetségkutató műsorok működés közben – provokáció és botrány mint a tehetségkutató műsorok üzleti és esztétikai elve

Nagy Krisztina – Vadász Piroska: Filmészlelés, filmbefogadás óvodás és kisiskolás korban

Nagy Krisztina – Vadász Piroska: Tévébölcsi, avagy médiafogyasztás három éves kor alatt 1. rész, 2. rész

Nagy Krisztina – Timár János: A kritikai médiaműveltség fejlesztése

A tanulmány arra keresi a választ, hogy milyen lehetőségeket kínál az álhírekkel szembeni harcban a médiaoktatás, milyen korlátai vannak, és milyen módszertani lehetőségeket kínál. Nagyrészt a Televele Médiapedagógai Műhely Egyesület 2017-ben elkészített és megvalósított Drón tananyagcsomagjának tapasztalatain alapul.

A teljes szöveg elolvasható itt.

A szöveg az Aszimmetrikus kommunikáció– aszimmetrikus viszonyok című kiadvány része, amely a XXVI. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszuson, Pécsen elhangzott előadások szerkesztett változatát tartalmazza.

Link a kötethez.

Nagy Krisztina: Médiaélmény, médiavalóság, médiahasználat

 

A szerző jogász, pszichodráma vezető, a Televele Egyesület elnöke. A 6-10 éves korosztály médiaoktatásának lehetőségeit bemutató átfogó tanulmány bemutatja a korosztály médiahasználati fogalmát, a médiapedagógia alapjait, az iskolai médiaoktatás aktuális helyzetét, illetve a Moped programcsomagot.

A teljes szöveg itt olvasható.

Robert Ferguson: Demokrácia és médiaműveltség

 

A cikk egy a médiaoktatás gyakorlati lehetőségeit bemutató projektsorozatot lezáró konferencia nyitóelőadásként és a konferenciakötet előszavaként jelent meg 2002-ben. Robert Ferguson a londoni Institute of Education médiaoktatással foglalkozó professzora.

A vitaindítónak szánt előadás demokrácia és médiaműveltség kapcsolatát boncolgatja, először a média-írástudás és a kommunikáció multimodalitása kapcsán a médiaoktatást mint az új műveltségformák és az alkotáson keresztül való tanulás lehetőségét mutatja be, majd felvázolja a demokrácia oktatásának lehetőségeit a médianevelésben. Ezzel kapcsolatban hat alapkérdést fogalmaz meg, és további kérdések feltevésére buzdít.

A szöveg itt olvasható.

Babatelevízió: veszély a babák egészségére, fejlődésére, és nevelődésére

 

A CIEM (Collectif Interassociatif Enfance et Média) 2008-ban határozottan fellépett két, Franciaországban sugárzott babatelevízió megjelenése ellen; a felhívás mellett tanulmányban foglalta össze, miért káros a két éven aluliak számára a tévénézés. Ennek hatására Franciaország úttörő szabályozást dolgozott ki a három évnél fiatalabb gyermekek védelme érdekében.

A tanulmány összefoglalja a babatévé problémakörének pszichoaffektív, nevelési, gazdasági és jogi dimenzióit, és számos kutatásra hivatkozva fogalmazza meg a kisgyermekek televíziózásával kapcsolatos ellenérveit. Ez az írás a CIEM weboldalán található tanulmány kivonata.

A szöveg itt olvasható.

Leslie Haddon: A gyerekek és a mobil média

A szerző az EU Kids Online projekt egyik vezető kutatója, a London School of Economics Média és Kommunikáció tanszékén tanít. Legfontosabb kutatási területe az IKT-eszközök használata és hatásuk a társadalomra.

A tanulmány  a gyermekek és a mobil média viszonyával kapcsolatos kutatási eredményeket vizsgál, például a gyerekek képernyő előtt töltött idejének lehetséges növekedését, az ezzel kapcsolatos szabályozási kérdéseket, a növekvő számú médiaszöveg kezelésének kihívásait illetve hatását a gyermekek időérzékelésére, a szülői felügyelet és a kortárs csoportok közötti kapcsolat témáját. Ezeknek a problémáknak a tágabb társadalmi-kulturális kontextusát is felvillantja.

A szöveg itt olvasható.

Kim John Payne: Képernyők és gyereknevelés

 

Kim John Payne amerikai pszichológus, tréner, a Simplicity (Egyszerűség)-mozgalom egyik vezéralakja, a magyarul is megjelent Egyszerű nevelés (Simplicity Parenting) szerzője. A Magyarországon is népszerű könyv, illetve tréning sokat foglalkozik a családon belüli médianeveléssel, mint az egyszerűség (a túlfogyasztástól való megszabadulás) egyik alappillérével.

Az itt közölt szöveg Kim John Payne új, megjelenés előtt álló, Soul of Discipline című könyvének média-fejezetéből származik. Elsősorban szülőknek szánva, színesen, szórakoztatóan,és magas színvonalon foglalja össze a gyerekek túlzott médiafogyasztásával kapcsolatos problémákat, kutatási eredményeket, arra buzdítva a szülőket, hogy tudatosan korlátozzák gyermekeik médiafogyasztását.

A szöveg itt olvasható.

Hartai László: Médiaműveltség iskolakeretben

 

Hartai László filmrendező, operatőr, az ELTE Btk. filmtudományi szakának alapító tanára, számos médiaoktatással foglalkozó tankönyv és módszertani anyag szerzője. A szerző 2012-2014-ben részt vett az EMEDUS projektben, melynek célja kutatások alapján az összes tagállamra vonatkozó, médiaműveltésggel kapcsolatos oktatáspolitikai ajánlások megfogalmazása az Európai Bizottság számára.

A tanulmány bemutatja a kutatás illetve a médiaműveltség vizsgálatának hátterét, kontextusát, a kutatás eredményeit, bemutatja a médiaoktatás aktuális helyzetét, elveit, problémáit. Felveti a kereszttantervi oktatással kapcsolatos problémákat, a médiaoktatás és a digitális kompetencia-fejlesztés közti kapcsolat problematikusságát is.

A szöveg itt olvasható.

Horváth Beáta: Csoportkultúra, egyéni kultúra és nyilvánosság

– Az osztályközösség mint új pedagógiai színtér –

A szerző a Radnóti Miklós Gimnázium magyar- és médiatanára, tankönyvszerző. Cikkében az oktatás és a tömegkommunikáció sokrétű kapcsolatát vizsgálja, és a két szocializációs rendszer összefüggésének tanulságait az osztálytermi munkára vetíti. Ebben a logikában mutatja be a megatársadalmak működését, az információ terjedését és a közösség működését. Ennek kapcsán beszél arról, melyik korosztálynak miről érdemes beszélni, illetve néhány konkrét feladaton is bemutatja ezek működését.

A teljes szöveg itt olvasható.

Meryl Alper – Rebecca Herr-Stephenson: Transzmédia-játék: médiumokon átívelő műveltség

 

A Dél-Kaliforniai Egyetem Annaberg Innovation Lab két fiatal kutatója, a cikk szerzői 2013-ban publikálták a T, mint transzmédia című kutatást, amelyben arra keresték a választ, hogyan használják 5-11 éves gyerekek a transzmédiát, és hogyan hasznosítható ez az oktatásban.Ez egy teljesen új téma és kutatási terület, amely ugyanakkor a jövő oktatásának egyik meghatározó jelensége lehet.

Ehhez kapcsolódva ez a cikk a transzmédia oktatásban való felhasználásának általános keretét vázolja fel. A transzmédia olyan tartalomgyártási forma, amely egy összefüggő történetet több, különböző médiumon, platformon jelenít meg, úgy, hogy a teljes történet csak több médium használatával álljon össze (pl. televíziós műsor, a hozzá kapcsolódó weboldal és játék, egyes, csak a másik csatornán vagy a YouTube-on elérhető tartalmak stb.). Az új média, a televíziós szórakoztatóipar illetve a reklámipar már intenzíven használja ezt a formát, az oktatás viszont még nem igazán fedezte fel a benne rejlő lehetőséget.

A cikk alaptézise, hogy a mai gyerekek számára a transzmédia olyan könnyen érthető, izgalmas, kreativitást igénylő forma, amelyet érdemes lehet az oktatásban is használni erősen motiváló hatása miatt, hiszen számukra ez a természetes befogadási mód. A szerzők a transzmédia fogalmának ismertetése után felvázolják, hogyan kapcsolódik a transzmédia a digitális- és médiajártasságra neveléshez, illetve öt fontos tulajdonságán (leleményesség, közösségi jelleg, mobilitás, hozzáférés és újrajátszhatóság) keresztül, érdekes példákkal mutatják be, hogyan jelenhet meg a transzmédia, mint gondolkodási forma (ilyen értelemben beszélnek transzmédia-játékról) az oktatásban.

A teljes szöveg itt olvasható.

Michele Garofalo: A Jó, a Rossz, és a Csúf: kritikai médiajártasság tanítása Disney-filmek segítségével

 

A tanulmány a kritikai médiajártasságot (Critical Media Literacy, KM) vizsgálja kvalitatív módszerrel, 7-11 éves fiatal lányok elemeznek közösen, fókuszcsoportban Disney-rajzfilmeket. A kanadai ontariói tantervbe nemrégiben bevezetett KM segíti a gyerekeket abban, hogy a médiaszövegek értelmezése által aktív médiafogyasztóvá váljanak. A Disney filmek oktatási eszközként való használata során két fókuszcsoportban elemezték a Disney filmekben megjelenő ideológiai mondanivalókat, mellyel lehetővé vált a Disney filmek női karaktereiről való párbeszéd is. Jelen cikk egy, a Brock Egyetemen megvalósult nagyobb szakdolgozati projekt alapján készült el, és fókuszában a Disney filmek hatalommal bíró női karakterei állnak.

A teljes szöveg itt olvasható.

Margreth Lünenborg – Claudia Töpper: A tehetségkutató műsorok működés közben – provokáció és botrány mint a tehetségkutató műsorok üzleti és esztétikai elve

A tanulmányban bemutatott német kutatás azt vizsgálta, hogy a tehetségkutató műsorokban a botránykeltés és provokáció hogyan épül be a formátumba, illetve hogyan észlelik és értékelik a morálisan kifogásolható határátlépéseket a fiatalok. A tanulmány megállapítja, hogy formátum egyes elemei: a térben és időben behatárolt játékkeret, a filmszerű megjelenítés a fiatalok számára biztosítja a tartalomtól való távolságtartás lehetőségét. A fiatalok tisztában vannak a magánélet, az emberi méltóság megsértésével járó határátlépések, a műsorban megjelenített viselkedésmódok problematikusságával. A kamaszkorúak számára már nem okoz problémát a valós életük és a műsor valóságának elhatárolása.

A teljes szöveg itt olvasható.