Médiapedagógia - Televele Médiapedagógiai Műhely Egyesület

A médiapedagógia a pedagógia, a pszichológia, a médiatudomány és a szociológia metszetében álló gyorsan fejlődő új tudományterület, amely a médiahasználattal összefüggésben megjelenő nevelési kérdésekkel és problémákkal foglalkozik. Alapvető célkitűzése a médiaműveltség fejlesztése, a tudatos, kritikai szemlélettel rendelkező, aktív médiabefogadást, és használatot biztosító ismeretek és készségek elsajátításának segítése. A médianevelés egyrészt felvértez a médiakörnyezet használatával együttjáró kockázatok elkerülésére, csökkentésére, erősíti a média ártalmas hatásával szembeni ellenállóképességet, másrészt ajtót nyit a médiakörnyezet kínálta lehetőségek testi-lelki egészséget biztosító használatához.  

Médiaműveltség: személyiség, ismeretek, készségek

A médiaműveltség összetett műveltségterület, sokan sokféle módon definiálják a tartalmát, de a különböző megközelítésekben egységesen három fő terület jelenik meg: a médiaműveltségnek vannak személyiségspecifikus, ismeretalapú, és készségalapú összetevői.

  • Személyiségspecifikus elemként definiálja az amerikai médiakutató James Potter a személyes célokat, és a személyes motivációt, vagy hajtóerőt, amely lehetővé teszi, hogy pontosan definiáljuk a médiahasználat vagy az információkeresés célját, és kellő motiváltsággal rendelkezzünk a megfelelő tartalomhoz való hozzáféréshez. Ha mindezekben bizonytalanok vagyunk, például kevéssé pontosan tudjuk céljainkat meghatározni, vagy ha alacsony a hajtóerő szintje, önkéntelenül is átadjuk az irányítást a médiának, és jobban kiszolgáltatottá válunk a médiatartalmakkal szemben, legyenek azok káros, vagy akár manipulatív tartalmak. Ebben az irányokat vesztett helyzetben a média nagyobb hatással lesz ránk, és erőteljesebben befolyásolhatja információfeldolgozási folyamatainkat is. Személyiségspecifikus elem továbbá az önismeret is: minél mélyebb önismerettel rendelkezünk, minél erősebb az önreflexiós igényünk, annál tudatosabbak lehetünk a médiahasználat során is. 
  • Aki “médiaművelt”, megfelelő ismeretekkel rendelkezik a médiáról. Ezeknek az ismereteknek a rendszerezett gyűjteménye segítségével tudjuk értelmezni és értékelni a különböző médiatartalmakat, legyen az egy YouTube videó, egy televíziós műsor, egy chatüzenet, vagy egy híroldalon olvasott tudósítás.  Minél kiterjedtebb, szélesebb tudástárral rendelkezünk, annál hatékonyabb lesz az információkeresésünk, és egyben kreatívabb és tudatosabb a médiahasználtunk. 
  • A harmadik elemként említett készségek szerepe, hogy segítségükkel képesek vagyunk a megismerési folyamatban az információt tudássá transzformálni. A médiaműveltség fejlesztési célja, hogy a médiahasználatban jelenjen meg az elemzés, az értékelés, és a reflexió. A médiaműveltség mindezek alapján leírható egyfajta gondolkodási, információ befogadási és feldolgozási módként, amelyben a személyiség minden rétege érintett, és aminek a külső és belső világunk alapos ismerete mellett része az állandó önreflexió is. 

Mindennapi médiahasználat: a sajáttá tétel eljárása

A médiaműveltség fogalmát, egy más megközelítésben, Scheibe és Rogow a mindennapi médiahasználatra, és a digitális technológia által teremtett kommunikációs környezet kihívásaira direktebben reagáló ismeret és képesség készlet alapján adja meg.  Szerintük a médiaműveltség a következő képességek és ismeretek birtoklását jelenti: 

  • Hozzáférés: fizikai hozzáférés a technológia által kínált legkülönfélébb kommunikációs lehetőségekhez, a médiakínálat különböző rétegeihez. A hozzáférés egyben a technológiai környezet által teremtett kommunikációs lehetőségek hatékony használatát is jelenti. 
  • Megértés: a médiatartalom alapüzenetének megragadása, dekódolása, amelynek eszköze az üzenetre vonatkozó analitikus, értelmező kérdések megfogalmazásának képessége. 
  • Tudatosság: a médiaüzenetek jelenlétének, illetve életünket befolyásoló szerepének tudata. 
  • Értelmezés: a médiaüzenetek kibontása abból a célból, hogy kritikusan és független módon gondolkodjuk róluk.
  • Értékelés: indokolható, tájékozott ítéletalkotás a médiatartalom minőségéről, hasznosságáról, és a készítők szándékairól.
  • Alkotás: meghatározott célból különféle médiafelületen zajló kommunikáció részeként médiatartalom alkotása. 
  • Reflexió: annak számításba vétele, és tudatossága, hogy a saját élettapasztalatok, és értékrend hogyan befolyásolja a médiaüzenetek befogadását és megalkotását, de ide sorolható a különböző interpretációs lehetőségek mérlegelése is.
  • Részvétel: Együttműködés kezdeményezése, vagy csatlakozás egy együttműködéshez egy interaktív médiafelületen, mint pl. wiki, közösségi média, online játékok világa. 

Új médiaműveltség – ernyőfogalom 

A digitális technológia térhódításával megváltozott médiakörnyezet a médiaműveltség fogalmát is átalakítja, jellemzően bővíti. A médiaműveltség az interaktivitásra és az információs környezet személyre szabására épülő, hálózati struktúrában működő médiakörnyezetben ernyőfogalomként öleli fel digitális műveltség az információs műveltség és a kritikai műveltség részterületeit.  Az új médiaműveltségben a személyiségspecifikus elemek, az ismeret és képesség készlet dimenzió mellett megjelenik egy újabb dimenzió a társas, szociális készségek területe. Az új médiaműveltségre úgy kell tekintenünk, mint társas készségek készletére, amely képessé tesz egy nagyobb közösséggel való kommunikációra, és nem csak egyszerűen individuális készségként az önkifejezésre.  

A médiapedagógia: értő figyelem, az élményből építkező tanulás segítése 

A médiaműveltség fejlesztése a digitális médiakörnyezetben a gyermekvédelem fontos eszközévé vált. Míg az analóg médiakörnyezetben a tiltásra és korlátozásra épülő védelmen volt a hangsúly, az internet által teremtett új médiakörnyezetben a gyermekek és fiatalok védelmét csak a médiaműveltség fejlesztésével kibővülő védelmi eszközrendszer képes biztosítani. A média értő, kritikai szemléletű, tudatos használata a védelem megteremtésének fontos elemévé vált. A média függőségig eljutó túlhasználatával, az online környezet különböző személyiségromboló kockázataival, a megtévesztés online formáival szemben az életkori sajátosságokhoz igazodó felvértezés kínál megfelelő támogatást. A védelem mellett a médiapedagógia lehetőségeket is kínál. Lehetőséget arra, hogy a gyerekek és fiatalok a személyiségük kibontakoztatása, a világ és önmaguk megismerésére, fejlesztésére használhassák a sokszínű  médiakörnyezetet. A médiapedagógia egyensúlyt kínál az offline és az online világ használata között, és a technológiához való egészséges, reflektált viszony megteremtését az XXI. század gyorsan változó társadalmi valóságában.     

A médiapedagógia abból a felismerésből indul ki, hogy a gyerekek megértése médiakörnyezetük ismerete, és megértése nélkül nem lehetséges. A gyerekek médiaélményeihez az elítélés, elutasítás és értetlenség helyett, megérteni vágyással és kíváncsisággal érdemes közelíteni. A médianevelés nem egy statikus feladat, nem oldható meg csupán megfelelő technikai szűrőprogram beállításával, hanem egy folyamatos párbeszéd a gyermekkel a világ megismerése, ezen belül a média által is közvetített világ befogadása, átélése, és értelmezése érdekében.

A médianevelés az élménypedagógia módszertani keretébe ágyazva elsősorban a tapasztalatra építi a megismerési folyamatot. Minden korcsoport esetében a korosztályhoz igazodó kifejezési eszközök használatával, az alkotáson keresztül fejleszti a gyerekek médiaértését, tudatos médiahasználatát. A fejlesztés meghatározó eszköze a médiaélmények feldolgozása, a médiatartalmak hatásának tudatosítása, a médiahasználatban az önreflexió fejlesztése.