A napi pályázatfigyelés során a múlt héten felfedeztünk egy rajzpályázatot, amely kifejezetten óvodásokat szólít meg. A felhívást a Disney Csatorna és a Szülők Lapja közösen jelentette meg. A pályázaton olyan rajzokkal lehet részt venni, amelyek arról szólnak, hogy „mivel töltenéd a napodat, ha egy csettintésre igazi hercegnő válna belőled”. A pályázatot jobban megnézve kiderül, hogy ez a Szófia hercegnő: Egyszer volt egy hercegnő című, a Disney Csatornán futó animációs sorozat marketingkampányának része, ahol az eredményhirdetés kapcsolódik a film bemutatásához, sőt kizárólag ez a filmbemutató, mint esemény ad teret a pályázaton részt vevő gyerekek rajzban megjelenő gondolatainak, érzéseinek.
A Televelében felmerült, hogy mi is propagáljuk ezt a pályázatot, hiszen olyan eszközt használ, amit mi is gyakran használunk médiapedagógiai foglalkozásokon. Az erről való beszélgetés során jóval messzebbre jutottunk, újfent végigvettük, hogy mit gondolunk a médiapedagógiáról. Végül arra jutottunk, hogy leírjuk, egy ilyen marketing esemény miért teljesen más, mint a médiapedagógiai gyakorlat.
A médiapedagógiában alkalmazott rajzolásos technikának az a funkciója, hogy a médiaélmények felszínre kerüljenek, kifejeződjenek, ezáltal a médiaélményhez kapcsolódó érzések és gondolatok alakot kapnak. Így lehetőség nyílik a reflexióra, a folyamat eredményeként pedig a médiaélményből médiatapasztalat válik. A feldolgozáson keresztül az
élmény elhelyeződik a gyermek személyes belső világában. Az élményfeldolgozásnak fontos eleme az, hogy nyitott kérdésekkel találkozzanak a gyerekek, akkor működik jól a folyamat, ha a gyermek szabadon, kötöttségek nélkül fejezheti ki rajzban az élményt. A pályázatban megadott téma alapjaiban más kiindulópontról közelít. Ugyan még nem ismerjük a filmet, de vélhetően valami hasonló meseszövése lesz az új filmnek is. Míg az élményfeldolgozás során nem a rajz minősége, vagy ahogy a pályázat fogalmaz a „kreativitása” a fontos, addig egy ilyen verseny a minél szebb, csillogóbb, minél jobb technikával elkészített rajzokat kell, hogy díjazza. Ez egy ilyen versenyben természetes, egyben jól jelzi, hogy lényegileg különböző dologról van szó.
A pályázati feltételeket, illetve a kötelezően csatolandó szülői nyilatkozatot is megnézve egyre erősödött az a meggyőződésünk, hogy a felhívás kizárólag marketing szempontokat vett figyelembe, és a gyerekeket is ennek eszközeként kezeli. A díjkiosztó formája, az hogy a 10 kiválasztott gyermek közül – mint egy Oscar-gálán – a helyszínen derül ki, hogy ki a nyertes, és ki a vesztes, nem feltétlenül igazodik a korosztály érzelmi kapacitásához.
Az óvodák bekacsolása, érdekeltté tétele a pályázaton való részvételben (a fődíj 100 000 forintos játékvásárlási lehetőség a nyertes gyermek óvodájának) ugyancsak a marketingkampány jól kitalált része.
A pályázat nyilván sikeresen hozzájárul a film promóciójához, de annyit érdemes rögzíteni, hogy ez nem médiapedagógia, hanem marketing.