Tévébölcsi, avagy médiafogyasztás 3 éves kor alatt (2. rész)

Mit károsít a korai tévézés?
A korai tévézés elleni érvek számos kiindulópontból fogalmazhatók meg. Vannak kutatók, akik (Spitzer, 2005) az agyfejlődés kontextusában magyarázzák a potenciális veszélyeket. Fő érvük szerint a korai, nagy mennyiségű televíziózás csökkenti azoknak az idegsejt kapcsolódásoknak a számát, amelyek később a komplex kognitív funkciókhoz szükségesek.

A csecsemő agyának megfelelő fejlődéséhez, az agy optimális stimulálásához az őt nevelő felnőttel való interakció szükséges. Ennek neurobiológiai okai vannak. „Az agy az első két évben mennyiségileg is nagyot nő, 400 grammról 1000 grammra nő meg. A mennyiségi változás mellett minőségi változások is történnek, a struktúrasűrűsödés, azaz az idegsejt kapcsolódások (szinapszisok) nyomán komplex hálózat alakul ki. Ahhoz, hogy ezek az összekapcsolódások létrejöjjenek a kapcsolódásban részt vevő idegsejteket stimulálni kell. E mellett azonban egy összetettebb folyamat részeként stimulálni kell az érzelmek területén szerepet játszó limbikus rendszert is. A limbikus rendszer szerepe, hogy az ingert tovább tükrözi az agy egy másik területére a prefrontális kéregbe, ahol a hallás, látás, tapintás útján beérkező ingereknek és érzéseknek egy visszakapcsolásában jönnek létre az összekapcsolódások.”[1] Talán egy példa segíti az előbbi bonyolult magyarázat megértését:

„Képzeljünk el egy anyát, aki éppen feldobja a levegőbe a gyermekét, és közben ránevet. A gyerek kap egy auditív ingert, egy roppant nagy motorikus, taktilis és egyensúlyt stimuláló ingert és ezen kívül egy vizuális ingert, az anya nevető arcát. Valószínű az anya nevetésén keresztül oldódik a gyermek hasában az izgató csiklandozás, amivel az jelöltté válik: minden rendben van, ez szórakoztató és a gyermek is nevetni kezd. Ami eközben az agyban történik nagyon bonyolult folyamat. Az emocionális visszacsatolás eredményeként tudnak a különböző inger-inputok – auditív, vizuális, taktilis, egyensúlyi – a limbikus rendszerrel és a prefrontális kortex-szel összekapcsolódni, és komplex struktúrát létrehozni. Csak egy ilyen érzelmileg biztonságos helyzetben képes a gyermek az új ingereket felvenni.”

Minél sokszínűbb az inger, annál komplexebb struktúra jön létre. A második életévig növekszik a szinapszisok száma, ezért nagyon fontos, hogy a csecsemőkorban minél sokszínűbb ingerekkel találkozzon a gyermek, illetve, hogy ezek az ingerek személyes kapcsolatban érjék, hiszen csak ebben a helyzetben képződnek összekapcsolódások.
Ha a gyermek televíziót néz, kap egy vizuális és egy auditív ingert, de hiányzik a motorikus és taktilis ingerrel való kapcsolat és az érzelmi kapcsolat is. Így a kapott információ elvész a gyermek számára. Ezzel szemben, ha a szülő a tévézés alatt folyamatosan interakcióban van a gyerekkel, megvalósulhat az az érzelmi kapcsolat, ami az összekapcsolódásokhoz szükséges.

Fabienne Becker-Stoll az agy fejlődését érintő káros hatásokon túl kiemeli, hogy a sok televízió-nézés a gyermek számára komoly ingeráradat, amely megterheli a gyermek idegrendszerét. A csecsemők egészséges fejlődéséhez az kell, hogy az ingerek személyes kapcsolatokon keresztül érjenek el hozzájuk. Az emberi arc és hang pont elegendő, egyben roppant nagy ingerforrás a csecsemő számára.

Csak a nagyobb gyerekek tévézés közbeni agyi funkcióinak vizsgálatáról vannak eredmények, azonban az agyműködésről és fejlődésről meglévő tudást, illetve ezeknek a vizsgálatoknak az eredményét összeadva összefüggéseket mondtak ki a kutatók a nagy mennyiségű korai tévézés és a későbbi tanulási képességek között. Egy longitudinális vizsgálatban (Zimmerman/Christakis, 2005) 10.000 résztvevő kétévenkénti vizsgálatát végzik. Az eredmények szerint, azok a gyerekek, akik három éves koruk alatt napi legalább 3 órát ülnek a televízió előtt lényegesen rosszabb teljesítményt mutatnak az olvasási, és szövegértési feladatokban. A sokat tévéző gyerekeknek szegényesebb a szókincse, nyelvi kifejezésmódja.

Szabályozás
A 24 órás babycsatornák megjelenése még újdonságnak számít a televíziós kínálatban. Felmerül a kérdés kell-e külön szabályozni ezeket a csatornákat, igényelnek-e speciális szabályozást. Egyáltalán mi az állam, a szabályozó szerepe ezekkel a csatornákkal kapcsolatosan? A francia médiahatóság a CSA 2008.-ban úttörő módon szabályozást dolgozott ki a három évnél fiatalabb gyerekek védelme érdekében. Az előzmény az volt, hogy Franciaországban nagy vihart kavart két bébi csatorna (Baby First és a Baby Tv) megjelenése. Mindkét csatorna Angliában szerzett jogosultságot, így a francia médiahatóságnak nem volt lehetősége közvetlenül fellépni a csatornákkal szemben. Az egészségügyi minisztérium égisze alatt készült egy háttértanulmány, amely egyértelműen a csecsemőkori tévézés káros hatásaira mutatott rá. A tanulmány szerint „a gondolkodás és a képzelet folyamataiban születésében, az érzelmek integrációjában és a pszichomotorikus fejlődésben komoly kockázata van a csecsemőkori tévézésnek. A gyermeknek fizikai, pszichomotorikus, kognitív, és érzelmi képességei és gondolkodási folyamatai fejlesztéséhez arra van szüksége, hogy mind az öt érzékszervét aktívan használja a közelében lévő felnőttre támaszkodva. A televízió által keltett, valóságtól elszakított stimulációk semmiféle esetben sem tudják helyettesíteni a környezettel, elsősorban a szülőkkel való emocionális interakciót. A tanulmány figyelmeztet, hogy három éves kor alatt a kisgyermeknél a televízió használata rendkívüli körültekintést igényel: a szülőknek figyelniük kell a tartalomra, az időtartamra, a napszakra, hogy megelőzzék azokat a zavarokat, amelyek a gyermek éretlenségéből fakadóan kialakulhatnak (magatartási zavarok, figyelemzavarok, alvászavarok, táplálkozási zavarok, tanulási zavarok, szorongás, agresszivitás)

A tanulmány alapján a médiahatóság kötelezte a műsort terjesztő hálózatok szolgáltatóit, hogy rendszeresen tegyék közzé az alábbi közleményt: „A televíziózás zavarhatja a 3 év alatti gyermek fejlődését, különösképpen a specifikusan nekik szóló csatornák megtekintése.”

A CSA ezen túl képernyőn kívüli tájékoztatási kötelezettséget is előírt az előfizetői szerződés megkötésekor. Továbbá megtiltotta, hogy a kifejezetten 3 év alatti korosztályt megcélzó csatornák reklámozása során nem hangsúlyozhatják e csatornák egészségi, oktatási, nevelési, pedagógiai erényeit.

A magyar médiatörvény, illetve a magyar médiahatóság (ORTT) hasonló lépéseket még nem tett, így jelenleg nincs e csatornákra vonatkozó speciális magyar szabályozás.

Szülői jelenlét a gyermek tévézése során, mire használják a szülők a gyermeknevelésben a televíziót?
A kicsik tévézéséhez általában a szülők kapcsolják be a készüléket. Egy 2007-es német kutatásban (Götz/Bachmann/Hoffmann 2007) azt vizsgálták, milyen okokból kapcsolják be a szülők gyermeküknek a tv-t, és egyes családokban mi a televízió szerepe. A vizsgálatba 0-5 éves gyerekek szüleit: 36 anyát, és 2 apát vontak be. A szülők 10 héten keresztül vezettek naplót gyerekeik tv-nézési szokásairól, majd egyéni interjúkban pontosították feljegyzéseiket. A szülők feljegyzései alapján sztenderdizálták a kérdéseket, majd 728 (reprezentatívan kiválasztott), 0-5 éves korú gyerek anyját kérdezték ki a tv-fogyasztási szokásokról. A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a szülők sok mindenre használják a televíziót a hétköznapok során, és minél idősebb egy gyerek, annál több funkciója lehet a televíziónak. A mindennapi leírásokból 7 funkció bontakozik ki:

1) A televízió, mint az együttlét egyik eszköze – gyakran a családok tv-zés közben vannak együtt, ilyenkor bújnak össze – ez volt a kutatásban említett leggyakoribb funkció.
2) A televízió, mint „vész-elfoglaltság” – például rossz idő, betegség, vagy játszótársak hiánya esetén. Csak az anyák 9 %-a mondta azt, hogy a televíziózást nem használja erre az esetre.
3) A televízió, mint „babysitter”, a szabadidő megteremtője – ha a szülők valamilyen tevékenységhez szabad teret kívánnak biztosítani maguknak (pl. vasalás), gyakran alkalmazzák a televíziót – a 0-1 éveseknél (akik egyáltalán nézhetik a tv-t) ritkán használják ilyen esetekre a tv-t, a 2-3 éveseknél ez a szám 84 %-ra növekszik, és a 4-5 évesek esetében 10 %-a az anyáknak az, aki nem használja soha erre a funkcióra a televíziót. Megfigyelhető, hogy minél több testvér él egy háztartásban, annál gyakoribb, hogy megemlítik ezt a funkciót.
4) A televízió, mint rítus – az esti szertartások részeként a 2 év feletti gyerekek családjának 2/3-ában használják erre az esetre a tv-t.
5) A televízió, mint a szülői gondozás segédeszköze – pl. betegség vagy nagy meleg esetén, ha nem szabad sokat rohangálni stb.
6) A televízió, mint érzelmi befolyásolás – a gyermek megnyugtatására, valamely fájdalom elterelésére, vagy ha a gyereknek rossz kedve van.
7) A televízió, mint nevelési segédeszköz – jutalmazásként/büntetésként (elvonással) alkalmazva. A 2 éves korú gyerekeknél ez a funkciót csupán a gyerekek 1/3-ánál alkalmazzák, 4-5 éveseknél ez a szám 74 %-ra nő.

Orientációs pontok a kicsik tévézéséhez
A kutatások azt igazolják, hogy a televízió már az egészen kicsik mindennapjainak is része, és sok szülő elektromos dadaként is használja a készüléket, egyedül hagyva gyermekét a képernyő előtt. A televízió nem önmagában káros és ezért kidobandó eszköz, a mai gyerekek egy olyan világban nőnek fel, ahol a tömegmédiumok szocializációs, valóságalakító szerepe a korábbi korokhoz képest egy új világot teremt. Ebben az új világban az információ megszerzésének, kiválogatásának, rendszerezésének, és megfelelő kommunikálásának folyamatai a kor emberétől az eddigiektől eltérő készségeket, stratégiát igényelnek. A televízió „megtanulása” e folyamatok része. Az elmúlt években megfigyelhető tartalomkínálati változások, a korábban elfogadott három éves korhatárt is erősen megkérdőjelezik.
A kutatások azonban továbbra is alátámasztják azt az állítást, hogy az egész kicsiknek nincs szüksége a televízióra, sőt egy éves kor alatt kifejezetten nem ajánlott a csecsemőt a képernyő elé ültetni. Ez ugyanis veszélyeztetheti a későbbi bonyolult gondolkodási műveletek alapjainak kialakulását és működését. A 2-3 éveseknél, a televízió megfelelő korlátozás mellett (napi 1-2, 6-8 perces rajzfilm – például a Kisvakond sorozatokból, vagy a Thomas, a gőzmozdony sorozatból) egy közös, összebújós programként, szülői kommentárral egybekötve nem okozhat problémát, különösen, ha a szülő is kedvét leli gyermeke örömében, értelmének alakításában.

Nagy Krisztina és Vadász Piroska

Felhasznált irodalom:

Becker Stoll F. Fernsehen für die Kleinsten? Eine Einschätzung aus neurobiologischer Perspektive In: merz 51/2007/1 18-22 old.

Götz M. (2007). Fernsehen von -0,5 bis 5. In: Televizion 20/2007/1., München. 12-17. old.

Götz M (1999). Begeisterung bei dem Kindern, Besorgnis bei den Eltern. In: Televizion 12/1999/2. , München, 54-63. old.

Götz M., Bachmann S., Hofmann O. (2007). Von Kuscheln bis Erziehungshilfe. In: Televizion 20/2007/1., München, 31-36. old.

De la direction générale de la santé suite aux travaux du groupe d’experts
réuni le 16 avril 2008 sur l’impact des chaînes télévisées sur le tout petit enfant (0 à 3 ans) – http://www.csa.fr/infos/textes/textes_detail.php?id=126993

Rideout Victoria J. The media family. Electonic media in lives of infants, toodlers, preschoolers and there parents Menlo Park, CA: KFF 2006.

[1] Részlet Fabienne Becker-Stoll, korai fejlődéskutatóval készült interjúból – merz-51/2007/1

Share Button
Címke , , , , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.