Van egy hírem!

Van egy hírem!

Korábban olvashattál a véleménynyilvánítás szabadságáról, s hogy ehhez sok-sok ismeret meg tudás kell. Az sem mindegy, honnan, milyen forrásból tájékozódunk, mire támaszkodunk. Manapság legtöbben a délutáni, esti hírműsorokat nézik. Sokan hallgatnak híreket a rádióban is, és olvasnak újságot nap mint nap. Az internetes hírportálok, blogok látogatottsága pedig nagyobb, mint a nyomtatott sajtóé.

A források kiválasztásakor nem árt tudnunk, hogyan működik a hírgyártó gépezet. A világban nagyon sok esemény történik, minden percben elképesztő mennyiségű információ keletkezik. Ebből válogatják ki az újságírók, szerkesztők, hogy mit osztanak meg velünk, vagyis a hírérték alapján döntenek. A híreket egy nagy, képzeletbeli mérlegre teszik, és megnézik, az adott pillanatban mennyire fontos az a hír. A fontosság elsősorban attól függ, hogy hány embert érint: minél többet, annál fontosabb. Azt is mérlegelik, van-e újdonsága az információnak, mi érdekelheti a közönséget, melyik hírnek van nagyobb hatása.

A hírek gyártása során három kérdést mindenképpen tisztázni kell: MI? MIKOR? és HOL? történt. Ha ezekre nem kapunk választ, nem beszélhetünk igazi hírről. Például, ha csak az szerepel a híradásban, hogy a nagy túró rudi gyár 5000 darab túró rudit oszt szét, és nem tudjuk meg, hogy hol, akkor ez csak információ és nem hír – és sajnos, lemaradunk az osztásról.

A hírügynökségekben minél több hírt gyűjtenek össze, ebből a gyűjteményből válogatnak, vásárolnak a különböző újságok és televíziós csatornák. A nagy televíziók, rádiók, újságok emellett tudósítókat alkalmaznak, akik közvetlenül az esemény helyszínéről szállítják az információkat.

Ha érdekel, olvasd el a teljes cikket! Megjelent: Szitakötő Magazin, 2013/4.

Kapcsolódó írás:
Van véleményem. Van véleményed?