Szerzőink

Mom-The-Blogger

-d-

Lili lányom fél éves volt, amikor Japánból hazatérvén megszűnt a kábeltévé szolgáltatásunk, valami technikai újítás miatt. Mi meg feltettük magunknak a kérdést? Kell nekünk tévé? Nem. Odakint leszoktunk róla. Szóval így alakult, hogy nincs tévénk, viszont több laptop és tablet gép társaságában éljük az életünket, azóta már kisfiunkkal négyesben.

Amikor Lili két éves lett, egyértelmű volt, hogy fog meséket nézni a laptopok egyikén vagy mindegyikén. Eleinte egyáltalán nem érdekelte a dolog. Engem viszont egyre inkább: mint anyát és mint pszichológust is. Mire számíthatok a mai multimédiás világban, mik a trendek, hogyan kell ezt jól csinálni? Egyáltalán lehet ezt jól csinálni?

Ezen a ponton kapcsolódtam be a Televele Egyesület médiapedagógiás munkáiba. Azóta többet tudok a témáról. De a hétköznapokban sokszor ott van bennem a kétely: mit is csinálunk, hogyan is csináljuk ezt?

Ezeket a kérdéseket szeretném megosztani Veletek.

-b-

Már nyolc éve foglalkozom iskolai médiaoktatásal, így mindig is érdekelt, mit és hogyan néznek a tanítványaim. A kisgyerekek médiafogyasztása persze csak azóta érdekel igazán, mióta nekem is van gyerekem. A lányom, Juliska, két éves múlt, és egyelőre igyekszem minden ilyesmitől távoltartani (kivéve a Gryllus Vilmos-féle Traktortól a YouTube-on). Sokat beszélgetek, vitázom ilyesmiről más szülőkkel is. A kisfiam, Jancsi, még csak két hónapos, úgyhogy a blog lehetőséget nyújt arra, hogy a kezdetektől rögzítsem azt, hogyan kerülnek kapcsolatba a multimédiás eszközökkel és a médiatartalmakkal.

-p-

Pszichológusként nagyon igyekszem figyelni magamat, mint anya és a fiamat, mint gyerek.
Természetesen – talán részben éppen emiatt – rengeteg hibát elkövetek a mindennapok során a gyereknevelésben. Ennek ellenére azt gondolom, hogy ha nem is tökéletes, de „elég jó anya” vagyok. A sok elrontott dolog között viszont talán éppen a médiaértésre nevelésben elég sikeresnek érzem magamat, pontosabban magunkat (mert szerencsére a fontos kérdésekben együtt hozunk döntéseket a férjemmel). A hamarosan 6 éves Balu fiam bizony tényleg nem nézett tévét 3 éves koráig, és utána is szép fokozatosan vezettük be a média birodalmába. Négy éves kora után járt először moziban, akkor jöhetett az Internet, egyszerűbb játékok, majd beköltözött hozzánk egy iPad, és ezzel a számára igazi érdekességek – tovább nyílt a világ. Egyelőre tudunk róla, mikor mit csinál a gép előtt, tudunk róla, mit néz a tv-ben, és eddig nem is élt vissza ezekkel a lehetőségeivel. Most viszont, hogy a második gyerekem is megszületett, nagyon is elgondolkodtam, hogyan fogom őt ilyen kíméletesen bevezetni a média világába. Hogyan tudom megtartani a jól bevált családi kereteket, hogyan leszek következetes vele is, amikor a bátyja biztosan többet nézhet már tv-t, többet játszhat a számítógépen? És a bátyjára mennyire tudok majd két szoptatás között figyelni, hogy mit néz, és meddig?
Pszichológusságom mellett a médiapedagógusi érdeklődésem is remélem segít abban, hogy valóban olyan kérdésekről „beszélgessünk”, ami mást is érdekel, és érint a mindennapokban.

 

Share Button