Lemondjuk a tévé-előfizetést

 

Lassan két éve, hogy új lakásba költöztünk, új internet- és tévé-előfizetéssel. Lassan letelik a hűségidő, és a férjem azzal a javaslattal állt elő, hogy ne váltsunk csomagot, ne hosszabbítsunk, egyszerűen mondjuk le a tévét.

A tévénézés úgy van nálunk, hogy a tévét nagyon sokat nézzük, mert a nappali egyik falánál áll, és a kanapé meg a fotel szembefordul vele. De azt hiszem, a kislányunk még nem látta bekapcsolva, és ez nem (teljesen) szándékos.

Amikor zsigerből tiltakozni kezdtem (az nem lehet, hogy soha ne tudjunk tévét nézni – egyébként ez volt az előfizetés oka is), a férjem megkért, gondoljam végig, mennyit tévéztünk és mit néztünk az elmúlt két évben. Be kellett ismernem, hogy átlagosan kéthetente egy bekapcsolás, amikor csakis és kizárólag különféle Helyszínelőket vagy a Sherlockot nézzük, valóban nem sok. Filmeket DVD-n veszünk vagy kérünk kölcsön, illetve letöltünk.

De mi lesz – kérdeztem – ha Juliska nagyobb lesz, és már muszáj lesz tévéznie, hogy a közösségben, ne szigetelődjön el, hanem tudjon beszélgetni a többiekkel, akár az aktuális műsorokról is, amelyek nagyon fontosak az életükben.

Ahhoz, hogy a fenti két (egymással összefüggő) érvvel vitába szállhassunk, végig kell gondolni, hogyan változnak majd családunk médiafogyasztási szokásai az elkövetkezendő években, illetve általában, a mi várható a világban a tévénézéssel kapcsolatban.

Akár a saját szokásainkat, akár a világot nézem, észre kell vennem a változást hagyományos, akár a saját gyerekkorom idején, akár a néhány évvel ezelőtt létező tévénézési szokásokhoz képest. A mozgókép-fogyasztás egyre inkább eltolódik a tévéről az internet felé. Ott ugyanis bármikor hozzáférhető végtelen mennyiségű tartalom, a szíriai helyzetről már nem a híradóból (minden este nyolckor), de nem is CNN-ről, ami tematikus hírcsatorna, hanem a netről szerzünk információt. A Helyszínelőknél is előfordult már, hogy amikor a két részből álló epizód első részének vége lett (váratlanul, és nem mondták be, mikor lesz a következő), egyszerűen letöltöttük és megnéztük a következőt. Ugyanez volt a helyzet a Sherlock-kal, az első epizódot véletlenül láttuk a tévében, de a ztán mindkét évadot (az első részt is újra) már szándékosan, általunk tervezett időpontban, a számítógépet, és nagyon várjuk a harmadikat.

Az internet tehát azonnali és szinte korlátlan hozzáférést tesz lehetővé a minket érdeklő audiovizuális tartalmakhoz. A mi gyerekünk már nem tévében, hanem a YouTube-on fogja nézni a Kockásfülű nyulat vagy a Derricket, sőt, ha nagyon akarja, az aktuális valóságshow legbotrányosabb, legfantasztikusabb jeleneteit is.

Úgy tűnik tehát, hogy a mi háztartásunkból valóban kiszorul a tévé – műsora – a készülék valószínűleg marad még, mert egyszerűsített házimoziként a laptopot hozzácsatlakoztatva nagy képernyőn nézhetjük Sherlockot és Horatiot.

Ja, és a férjem a biztonság kedvéért hazahozta a balatoni nyaralóból a set top boxot – de csak azért, mert abba lehet pendrive-ot dugni, és azon át nézni a letöltött filmeket.

Ugyanerről az Indexen

-b-

Kapcsolódó: Amit minden szülőnek tudnia kell a YouTube-ról

Share Button

Hozzászólás