Dr. Google volt az orvosom a terhesség alatt

Az első terhességem alatt bármilyen, akkor vészesen komolynak tűnő probléma miatt Dr. Google rendelőjét kerestem fel, gyakran hetente többször is. Rendszeresen olvastam a terheskönyveket is.

Elég lassan jöttem rá, hogy nagyon óvatosnak kell lenni, amikor tünetekre és betegségekre keresek a neten, mert mindegyik a legsötétebb perspektívákat festi. Lehet, hogy könnyebb lenni rájuk csukni a laptop tetejét, és nem aggódni, de amikor ott van az a sok link, bennük a valódi válaszokkal…

Az első terhességem alatt, illetve a Juliska születése utáni első néhány hónapban (a babázáson kívül) a leggyakoribb tevékenységeim ezek voltak:

  • kismama-könyvek olvasása
  • recept- és szakirodalom-olvasgatás a terhességi diabéteszről
  • legalább háromféle “terhesség hétről hétre”-összeállítás követése
  • munka
  • kötelező fekvés – ezalatt folytonos guglizás
  • babacuccok nézegetése online aukciós oldalakon
  • orvoshoz járás
  • mosható pelenka- és hordozókendő-összehasonlítás, linkgyűjtemény
  • információgyűjtés szoptatásról, altatásról, fejlesztésről (rendetlenül szopott, rendesen aludt, átlagosan fejlődött – a kutatás tehát nagyjából irreleváns volt)
  • facebookolás (egyetlen képet raktam ki a terhességről, Juliskáról kettőt, de azokat is megbántam – erről máskor)
  • regisztráció a Mamamira, és MINDEN topik elolvasása

A szülész- és a gyerekorvoshoz természetesen mindig listával érkeztem, és a védőnőtől is mindig tudtam mit kérdezni. Ennek ellenére fő tanácsadóm az internet maradt, hiszen bármikor zaklathattam.

Ezek után meg sem lepődtem, amikor azt olvastam, hogy a terhesség tüneteire keresnek rá legtöbben a világhálón, az influenza, a cukorbetegség és a nyugtalanság előtt.

Minden témában szakértővé avanzsáltam, de az orvosomnál (aki egyébként is a túlzott stressztől óvott), diszkréten és értelmesen hallgattam inkább. A férjem és az anyukám természetesen óvtak és aggódtak értem, nehogy túl sok butaságot olvassak össze, ám amikor Juliska beteg lett, vagy így viselkedett vagy úgy nem fejlődött – de leginkább, amikor valamit meg kellett érteni vele kapcsolatban – az internetről szerzett ismereteim elég jól vizsgáztak.

Azt gondolom, számít, hogy én elég hatékonyan keresek, illetve elég kritikusan olvasok. Ha az internetes információszerzésről tanítunk, elsőként azt emeljük ki, hogy az internet decentralizált felületének, a szabad információáramlásnak, illetve a korlátlanul előállítható tartalomnak köszönhetően az interneten megtalálható rengeteg információ között nagyon sok a nem releváns, illetve tévedésen alapuló, helytelen is. Azt is tanítjuk (már az általános iskolásoknak is), hogy érdemes megnézni, szakértő írja-e az információt, ki üzemelteti a honlapot, illetve az oldal külseje is árulkodó lehet.

Miért olvastam el mégis (szinte) mindent? Azt gondolom, a terhesség és a gyereknevelés esetében a fórumok, mások blogjai, az innen-onnan összelopkodott információmorzsákból álló cikkecskék a személyes tapasztalatokat, a valódi közösséget pótolják. Egy anyának nehéz ma tájékozódni, hiszen tökéletességet vár el magától, és rengetegféle lehetőség között kell egyedül döntenie. Ezért érdeklődik fórumokon a kórházválasztásról, olvas szüléstörténeteket, művelődik a hozzátáplálásról. Ha az ilyen információk között pontos, jól definiált kérdésekkel, kritkus hozzáállással, és kérlelhetetlen erejű vaslogikával keresgélünk, előbb-utóbb választ találunk.

Ha nem is helyeset, legalább megnyugtatót.

-b-

Share Button

Hozzászólás