Médiapedagógia – médiakörnyezet – médiatudatosság

2_1A médiapedagógia a pszichológia, szociológia, pedagógia, médiakutatás-médiaelmélet metszetében álló gyorsan fejlődő új tudományterület, amely a médiával összefüggésben megjelenő nevelési kérdésekkel, problémákkal foglalkozik. Alapvető célkitűzése a médiaértés, a médiaműveltség fejlesztése. A médiaműveltség olyan készségek, és ismeretek összességét jelenti, amely a tudatos, kritikai szemlélettel rendelkező, aktív médiabefogadást, és használatot biztosítja. Megteremti az embert körülvevő kommunikációs tér előnyeinek kihasználását, a médiatartalmak élvezeti befogadását a káros, hátrányos elemei hatásának csökkentését.

  • Az új média, az interaktivitás, az újfajta on-line közösségi terek megjelenése alapvetően átírta a korábbi megközelítésmódot, és a médiapedagógia tágabb, sokrétűbb tudást és készségeket egyaránt fejlesztő komplex területté vált. Az audiovizuális nyelv elsajátítása mellett kiemelt hangsúlyt kap az információhoz való hozzáféréshez, az értelmezéshez, elhelyezéshez, és átalakításhoz kapcsolódó készségek fejlesztése. Mindez a társadalmi közegben való mozgás szempontjából is új helyzetet teremt, az ehhez kapcsolódó szokások, normák, felelősségi kérdések tudatosítása, elsajátítása ugyancsak a terület részévé vált.
  • A kommunikációs eszközök forradalmi változása, egyaránt való jelenléte a magánélet, a közélet és a munka világában, a konvergencia, a médiához való viszony újragondolását eredményezik. A médiaértés a társadalomban való elhelyezkedés, mozgás alapvető eszközévé válik, Sonia Livingstone neves brit kutató szerint leírható, mint „képesség a médiaüzenetekhez való hozzáféréshez, megértéséhez, értékeléséhez, módosításához, és új üzenet létrehozásához a kontextusok sokféleségében.
  • A digitális technikai fejlődés eredményeként a média világát ma a tartalomdömping jellemzi. A 30-40 évvel ezelőtti kínálathoz képest összehasonlíthatatlanul nagyobb a választási lehetőség. A médiaipar a gyerekközönséget is komoly célcsoportként tartja számon, széles kínálatot biztosítva a legkisebbektől a késő kamaszkorig minden korosztály számára. A professzionális tartalomkínálat mellett az internet térhódításával párhuzamosan megjelent a felhasználók által készített tartalom is (blogok, youtube videók, fórumok, commentek stb.), amely tovább bővíti az eddig is széles tartalomkínálatot.
  • A mennyiségi változások mellett minőségi változások is azonosíthatóak: a tartalomkínálat a bulvárosodás irányába indult el, és ezzel párhuzamosan a közszolgálati, minőségi tartalom mennyisége csökkenőben van. A közszolgálatiság Európa szerte viszonylagos válságban van, az új médiakörnyezetben való szerepének újraértelmezésével küszködik.
  • A médiaszövegek státusza is sokat változott, ma a médiatartalmak többsége már nem különálló, önálló státuszú alkotás, elmosódtak a határvonalak a különböző műfajú médiaszövegek között, ahogy a médiaszövegek és a kereskedelmi kommunikáció, marketing szövegek között is. Egyre több szöveg más szöveg, vagy árucikk reklámjának mellékterméke. Jellemző az intertextualitás (valamely szövegbe szó szerint vagy célzásszerűen beépített másik szöveg), meghatározó az utalás, a hivatkozás, a játék más szövegek elemeivel. A hypertext, hyperlink állandó jellemzővé válásával végeláthatatlan bolyongásra van lehetőség a szövegek között. Nagy változás korábbi viszonyokhoz képest az interaktivitás, amelynek eredményeként elmosódik az író és az olvasó, alkotó és befogadó közötti különbség, sok tartalom a kommunikáció eredményeként születik.
  • A kínálati bővülés hatására a közönség fogalma is átalakul. Nemcsak szegmentálódik a közönség a különböző műfajú, tematikájú tartalmak, médiaszövegek mentén, hanem minőségi változás is azonosítható. Sok kutató beszél arról, hogy az eddigi közönségként leírt befogadói kör helyett, az egyes médiatartalmakhoz nagyobb kohéziót, aktívabb kapcsolatot jelentő, közösségként kapcsolódó csoportok azonosíthatók. A passzív befogadói attitűd az új média világában egyre inkább aktív médiahasználattá alakul át.

Újra felmerül a kérdés, hogyan működnek ebben az új médiakörnyezetben a gyerekek, hogyan viszonyuljon a felnőtt társadalom ehhez a megváltozott médiakörnyezethez? Vajon a gyerekek automatikusan alkalmazkodnak ehhez a környezethez, a rendelkezésre álló eszközök segítségével, beavatkozás nélkül képesek az értő, aktív médiahasználat megtanulására? Mi lehet a felnőttek szerepe ebben a folyamatban? A kérdés megválaszolása a médiahasználati szokások feltérképezésével kezdődik, milyen médiumokat, hogyan, mennyi ideig használnak a különböző korosztályú gyerekek? Melyek a használatban rögzíthető trendek?

A letöltéshez be kell jelentkeznie.

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.